Életem története - Story Of my life

Sziasztok! Meghoztam a következő részt is :) Jó olvasást ♥



Felöltöztem,felvittem arcomra egy minimális sminket,és indultam a konyhába meglesni hogy mit csinál. Csöppet meglepődtem,mikor azt láttam meg hogy szendvicseket készít..
-Hoppá, itt valami tényleg készülőben van.Segíthetek? – mosolyogtam rá
-Elmgyünk a Margit-szigetre piknikezni – mosolygott ő is.
-Ja és Megcsinálom magam,mert ha mi együtt kezdünk kaját csinálni,abból általában csata lesz – mosolygott még mindig,én pedig leültem az asztalhoz és figyeltem ahogy szerelmem sürög-forog a konyhában
-Hmm,ilyet sem láttam még egyszer sem -
-Akkor fényképezd le,mert nem is fogsz többet – nyújtotta ki Peti felém a nyelvét.Én pedig a telómmal készítettem egy képet,a vakuzásra Peti hátra fordult
-Ne nézz így rám,te mondtad – nyújtottam rá én is a nyelvem. Amint kész lett már indultunk is.Peti már ült volna az anyós ülésre,
-Heey, az az én helyem,te vezetsz -
-miért is? – nézett rám bociszemekkel
-Mert korán keltettél és így álmos vagyok + ez a büntetésed- kacsintottam rá.Kénytelen volt beleegyezni,és hogy még jobban kínozzam utazás közben ujjammal combján köröztem,habár úgy néztem neki inkább tetszik,mint hogy kínzásnak vegye.
-Tudod hogy imádlak,de ha ezt még sokáig folytatod az árokban kötünk ki – kacsintott rám,én pedig elrántottam a kezem.Nem sokára a helyszínre értünk,Peti már pakolta volna ki a kaját a kocsiból
-Nem megyünk el előbb sétálni? –néztem rá bociszemekkel
-okés,ahogy akarod – mosolygott rám,majd összekulcsolta ujjainkat és elindultunk.
-Nem fogom kibírni ha egész nap suliba leszel- nézett rám Peti
-Jajj de csacsi vagy.Csak délelőtt leszek suliban,koradélután már otthon tanulok,és este felé már a tiéd vagyok  - kacsintottam rá,és visszaindultunk az autóhoz hogy kipakoljuk a kaját.
-Amúgy tudod már hogy miket fogsz csinálni délelőttönként?
-Hmm,valószínűleg a srácokkal hülyéskedünk,vagy zenélünk.
-Nekem nem is szoktál zenélni-  kezdtem bele műdurcimba,mire felállt és az autóhoz felé sétált.Pár perc alatt vissza is ért,de már gitárral a kezében,és egy nagyon szép számot kezdett el énekelni és gitározni(https://www.youtube.com/watch?v=G1cREdSkMVw )
-Ez nagyon szép volt – mosolyogtam és megcsókoltam.Lassan haza indultunk,és kivételesen most én vezettem.Otthon rendeltünk pizzát,és befeküdtünk az ágyba,kicsit még beszélgettünk,utána pedig elaludtunk.Reggel szerelmem mellkasán ébredtem.Megpróbáltam felkelni az ágyból hogy ne ébresszem fel,és elmentem felöltözni.Mire kész lettem Peti már a konyhában volt.
-felébresztettelek?- kérdeztem
-Nem,a telefonom ébresztett
-Miért nem aludtál vissza?
-Mert elakarlak vinni a suliba
-Ezt mondhattad volna este is,akkor tovább maradhattam volna ágyba – mosolyodtam el.Reggeliztünk,és már indultunk is a suliba.Peti addig nem engedett ki a kocsiból amíg nem kapott „búcsúcsókot”.

Sziasztok! Bocsi,hogy csak most jelentkezem,de múlt héten tanultam.Valószínűleg ezen a héten is csak ez az egy rész lesz,mert pénteken utazom Magyaországra a szegedi koncert miatt és egész hétvégén ott leszek tesóm lakásában.Remélem tetszni fog a rész,próbáltam kicsit hosszabbra írni:

Első dolgom volt hogy letusoljak.Amíg én engedtem magamra a jó meleg vizet Peti elaludt a nappaliban a kanapén.Nem volt szívem felkelteni,inkább felnéztem a netre.. Már egy órája facebook-on lóghattam,amikor Violetta hívott hogy mikor megyünk már.Nehezen,de sikerült felébreszteni az álomszuszékot. Hiába simítottam meg arcát,bömböltettem a kedvenc zenéit..Be kellett vetnia „titkos fegyvert”,amit tiszta szívből utál.. Vagyis bele kellett puszilnom a fülébe.Persze rögtön felébredt
-Ah,így kellett volna kezdenem-mosolyogtam,mire Peti értetlenül nézett rám,ezért elmeséltem hogy milyen ébresztő-módszereket próbáltam ki. Végül ő is jót nevetett saját magán..Mikor beléptünk a lakásba 6 szem pár meredt ránk,mivel már mindenki ott volt,és kvízhez készültek.
-Sziasztok ! – köszöntünk egyszerre Petivel
-Helló,Gyertek gyorsan,akkor kezdhetjük is a Honfoglaló-t - mosolygott ránk Violetta.
-Jajj,de jó.. Ez a kedvenc társasjátékom- mosolyogtam én is. Mivel csak négy ember játszhat csapatokra oszlottunk,vagyis mindenki a szerelmével volt.Nagyon jókat nevettünk. Főleg amikor focis kérdés jött,és minden válasz felmerült a csapatok közt,csak a helyes nem..Miután lejátszottuk a játékot,Oli bedobott egy tipikus Olis-ötletet..
-Nem akarunk „Felelsz vagy Mersz”-t játszani? – vigyorgott.. A fiúk benne voltak,szóval nem volt választásunk.A többiek ismernek és tudják hogy nem vagyok bevállalós,de   Hála Istennek én körülbelül kimaradtam,de nem sokáig,mert Rita felém fordult.
 -Lilla, Felelsz vagy mersz? –hangzott el a kérdés,amitől már a hideg futkosott a hátamon.
-Felelek – próbáltam mosolyogni
-uff,Nem erre készültem – mosolyodott El Rita
-Hmm,nem tudok mit kérdezni,hülye kérdés,mert látszik,de szerelmes vagy? – bökte ki nehezen
-Áhh,kivételesen nem – nem birtam sokáig nevetnem kellett.
-Héé – nézett rám Peti,mire mindenki elnevette magát,én pedig megcsókoltam
-Hmm,így már jobb,de azért még kapsz –kacsintott rám
-Majd segítségül hívom a zuhanyrózsát,mint a múltkor – ennél a mondatnál mindenki a földön feküdt a nevetéstől,mivel eszükbe jutott a kis  akcióm. Beszélgettünk még egy  kicsit,aztán mindenki haza indult,mivel a csajoknak már holnap kezdődik a fősuli,de nekem a holnap még szünet.Oliék és Benny-ék már elmentek,mi még beszéltünk 5 percet az ajtóban,de lassan mi is elköszöntünk,becsukták az ajtót,Peti pedig a tipikus „megbüntetlek” szemekkel nézett rám
-Jajj nekem! – tudtam mi fog történni,ezért elkezdtem futni le a lépcsőn,egészen a lakásunkig,de persz elfelejtettem hogy nem nálam van  a kulcs.Azt hiszem Peti sem sétálva jött,futott felém ,és (szerintem) meg akart ölelni,de egy nagy esés lett belőle.Szerencsére -ami csak nekem szerencse- mielőtt lestünk valahogy megfordultunk és így én voltam felül és puhára estem,vagyis Petire,nevetnem kellett,de szerelmem nem szólt egy szót sem
-Petii,jól vagy?
-Au -  csak ennyit mondott,és mindketten elkezdtünk nevetni..
-Amúgy,ezt keresed? – kacsintott és felmutatta  a lakáskulcsot,én gyorsan kikaptam a kezéből
-Uhh,nem gondoltam hogy ilyen gyors reflexed van-
-sok mindent nem tudsz rólam,de amúgy szerintem  ideje lenne felkelni a földről –kacsintottam,és nehezen,de sikerült felkelni,majd kinyitottam az ajtót. Leraktam a kulcsot,kibontottam a copfból a hajam és a mosdó felé indultam,de félúton elkapták a derekam.Mély levegőt vettem,és fejem a hátam mögött lévő mellkasába fúrtam,de csapda volt,Peti felkapott a vállára és a hálószoba felé vitt
-Ez nem ér.. nem érem el a zuhanyrózsát- durcáskodtam,mivel utálom ha a vállára vesz.
-Az volt a célom – nevetni kezdett,és szó szerint ledobott az ágyra,majd mellém ugrott-Mélyen egymás szemébe néztünk,és legalább 10 percig meg se mozdultunk,de egyszer Peti mocorogni kezdett,láttam hogy mondani akar valamit..
-Szivem,Baj van?-néztem rá kérdően
-Nem,dehogy.. Csak annyira  szeretlek,és soha nem engedlek el – mosolyodott el
-Hmm,nem fogok ellenkezni,én is nagyon szeretlek – mondtam és megcsókoltam..Még sokáig nem aludtunk,Mivel történt még egy-két dolog,de azt nem részletezném..
Reggel nem állítottam be az ébresztőmet,mivel gondoltam ez az utolsó suli nélküli napom,kivételesen sokáig alszom,de szerelmem nem így gondolta,és már 8-kor lehúzta rólam a takaróm
-Cicaa, ébred,programom van mára..
-aludni akarook – nyafogtam… És újra betakaróztam,de nem tartott sokáig.Peti  egyik kezét derekamra,másikat pedig térdeimhez rakta és kiemelt az ágyból,hozzábújtam mellkasához,de még csukva volt a szemem,nem tudtam hová visz.Hamar rájöttem hogy a fürdőbe vitt,mivel ébresztés képpen lecsapott egy maroknyi hideg vízzel,gyorsan kiugrottam a karjaiból
-Jól van na!! Ébren vagyok – mondtam mire elkacagta magát..Felöltöztem,felvittem arcomra egy minimális sminket,és indultam a konyhába meglesni hogy mit csinál. Csöppet meglepődtem,mikor azt láttam meg hogy szendvicseket készít..
-Hoppá, itt valami tényleg készülőben van.Segíthetek? – mosolyogtam rá
-Elmgyünk a Margit-szigetre piknikezni – mosolygott ő is.         

Sziasztok :)Meghoztan a következő részt is..Sajnos már nem sok rész van hátra,és befejezem ezt a blogot..DE lesz új ami kicsit más milyen tipusú lesz,de nem szeretném ellőni a poént.Jó olvasást :*
U.I: Szeretném megköszönni Orsi a kedves kommenteket,nagyon jól esnek szavaid ♥

 Kint nagyon jó idő volt,és nagyin jó lett volna,ha Peti nem bombázott  volna folyton a : „Jól vagy?,Nem fázol?,Nem fáj semmid? Kérdésekkel.. Jól esik hogy ennyire aggódik értem de ez már nekem sok..
-Petii,tudod hogy szeretlek,és értékelem hogy ennyire törődsz velem,de nem vagyok már 5 évés
-Khm,attól függ hogy vesszük – vigyorgott,mire a vállába boxoltam.
-Hát kössz,ez most jól esett – néztem rá mosolyogva
-jól van na,tudod hogy szeretlek – mondta a nevetés közben Peti.
-ez nem volt valami meggyőző – kacsintottam rá,mire megcsókolt
-így már jobb? –nézett rám pimaszul
-Sokkal –mosolyogtam
-Nem mennénk vissza?Már 2órája kinn vagyunk.. – nézett rám bociszemekkel
-Na jó.. de nem szívesen – nyújtottam ki nyelvem.  Mikor visszaértünk épp kilépett az orvos a szobánkból..
-Épp a kisasszonyhoz jöttem hogy megvizsgáljam,de úgy látom arra semmi szükség..műtét utáni nap nem igazán szoktak talpon lenni,úgyhogy sajnálattal közlöm hogy még ma el kell hagyniuk a kórházat-mosolygott a doki,és elment..
-Hát te egy Csodagyerek vagy – nevetett Peti
-Haha.. nem találkoztál még ilyen „5 éves” gyerekkel,ugye? – nevettem én is
-Komolyra fordítva,csak volt aki erőt adjon nekem – mondtam és megöleltem ő pedig puszit nyomott a fejemre.Pár percig így áltunk,de eszünkbe jutott hogy még nem otthon vagyunk,ezért gyorsan összeszedtük a cuccainkat.Peti felhívta Ya Ou-t hogy jöjjön értünk,mert ő nem akart gyalogolni.Ya Ou kissé meglepődött,mert  ő sem gondolta hogy már ma mehetünk,de azt mondta hogy 10 perc múlva itt lesz,addig mi elrendeztük a papírokat és amint kiértünk a kapun befordult „soffőrünk”. Mi mint a kisgyerekek versenyeztünk hogy ki ül előre,az anyós ülésbe.. Persze én nyertem, barátunk pedig  jót nevetett rajtunk
-később nem akartok  feljönni hozzánk?  -mosolygott Ya Ou.
-Éppenséggel ráérünk,úgyhogy felmehetünk – válaszoltam,és mivel a tömbház előtt voltunk leparkoltunk és felmentünk a lakásunkba.Első dolgom volt hogy letusoljak.Amíg én engedtem magamra a jó meleg vizet Peti elaludt a nappaliban a kanapén.Nem volt szívem felkelteni,inkább felnéztem a netre.. Már egy órája facebook-on lóghattam,amikor Violetta hívott hogy mikor megyünk már.Nehezen,de sikerült felébreszteni az álomszuszékot. 

Sziasztok :) szerintem nem életem legjobb része,de remélem azért tetszeni fog.Előbb szerettem volna rakni,de meggyűlt vele a bajom,nem igazán jött az ihlet :) Hétfő-Kedd körül jön a következő rész :*

Mi kettesben maradtunk.Már elegem van a fekvésből,ezért felálltam,de Petinek ez nem igazán tetszett:
-Hééj,Mit csinálsz?
- Nem akarok már feküdni. Járkálni akarok –mondtam
-Feküdj vissza! Olyan vagy mint egy 5 évés kisgyerek –
-De nem birom kiii.. –nyafogtam tovább,mire Peti befeküdt mellém és megcsókolt
-Na jó.. Talán Kibírom..
-Nem vagy álmos? Egész nap talpon voltál – mosolyogtam
-hmm, mi a hátsó szándékod? – kacagott Peti
-Haha,miért, kéne hogy legyen? – Mondtam,Peti elég szúrós tekintettel nézett rám
-Na jóó, csak sétálni akartam- nyújtottam ki a nyelvem.
-Mondtam már hogy nem lehet -  jelentette ki határozottan
-Nyugii,tudod hogy csak hülyéskedtem …
-Istenem, nem tudtam mire vállalkozok amikor beleszerettem egy 5 évesbe – nyújtotta ki nyelvét
-Hahaha,ezt most bóknak vettem..Amúgy ha már nem engeded hogy felkeljek ,akkor legalább feküdj mellém-  Ennek a kérésnek még Peti sem tudott ellenállni.Az egyetemről  beszélgettünk,vagyis inkább én beszéltem Peti pedig hallgatta:
-holnap után kell mennem először,de ez a hét inkább csak eligazítás lesz.-meséltem volna tovább,ha szerelmem nem aludt volna el.. Megértem,mivel 2 napja nem aludt,és amúgy is hajnal van.Hatásos volt az altató, úgyhogy én egyáltalán nem vagyok álmos.Mivel Peti fekszik kivűl én nem birok elmenni a telefonomért,ezért kiügyeskedtem a pulóvere zsebéből,hah egy kis facebookért mindent :D.Amikor belenyúltam a zsebbe Peti mocorogni kezdett és megfordulni próbált,ezért gyors kirántottam a készüléket és a kezemet,de erre már felébredt..
-Tán nem ellenőrizni szeretnéd a mobilom? – mosolygott
-Dehogy is.. csak nethez akartam jutni,és mivel  nem engedted hogy kívülről feküdjek ezért nem birtam elmenni a saját mobilomért..
-még mindig imádom amikor magyarázkodsz
-Ez nem igazság.. mindig akarattal hozol ilyen helyzetbe.. – néztem rá durcásan
-ezt most letagadnám,de nem tudok neked hazudni- nyújtotta ki a nyelvét.Belépett egy nővér,Peti pedig másodpercek alatt kipattant az ágyból.Megmérte a vérnyomásom és a lázam..
-Nem akartok aztán kinn sétálni egyet? Jót tenne a friss levegő – mondta mielőtt kiment volna.
-Nem –vágta rá Peti
-De akarunk – mondtam én is határozottam és szúrósan szerelmemre néztem
-Jól van na, akkor akarunk- javította ki magát,én és a fiatal nővérke elkezdtünk nevetni.Elindultam hogy felöltözzek,de Peti nem bírta ki és megkérdezte hogy segíthet-e..
-ömm,ha csak nem szeretnél felöltöztetni,akkor nem kell – nevettem.gyorsan kész lettem..
-Mehetünk!!
-Cica,nem akarod megvárni a reggelit?Meg még csak 8 óra..
-Nem.. Minnél előbb a levegőre akarok jutni – mondtam 1000wattos mosollyal
-Oké.. nekem mindegy.. – Nagyon jó lett volna a séta, ha Peti nem bombázott  volna folyton a : „Jól vagy?,Nem fázol?,Nem fáj semmid? Kérdésekkel.. Jól esik hogy ennyire aggódik értem de ez már nekem sok..
-Petii,tudod hogy szeretlek,és értékelem hogy ennyire törődsz velem,de nem vagyok már 5 évés
-Khm,attól függ hogy vesszük – vigyorgott,mire a vállába boxoltam

Az orvosok megkérdezték hogy akarok e beszélni a fiatalemberrel,mert nemsokára műtenek.Mi az hogy műtenek?! Persze hogy beszélni szeretnék vele! – gondoltam magamban,ki voltam akadva.Félek a kórházaktól a balesetem óta. Nem szóltam semmit sem az orvosnak csak bólintottam.Egy nővér ment ki,és Peti már szaladt is be,ő is meg volt rémülve.
-Én most magukra hagyom önöket.Fél óra múlva kezdünk -  monda a doki és elindult kifelé,de Peti megállította:
-Elnézést,de megtudná mondani hogy mi a gond,és kaphatnánk kicsit bővebb információt?
-Persze, a Kisasszonynak vakbél gyulladása van.Nem lesz gond,ez már rutinműtét. Lézerrel oldjuk meg,ezért csak kettő pont marad sebhelynek,és már pár nap múlva otthon is lehet. 8 órakkor kezdjük a műtétet,körülbelül fél óra alatt készen is leszünk.El fogjuk altatni,és olyan hajnali 2 körül már fel is ébred.-   tett eleget kérésünknek az orvos,és kiment.
-Peti, én félek – mondtam Petire nézve,aki fel-alá járkált,amint megszólaltam leült mellém és megszorította a kezem.
-Cica,ne félj.Mikor felébredsz én,vagyis szerintem inkább mi itt leszünk,és ígérem itt maradok addig amíg itt kell lenned. – mondta Peti,mikor nekem egy kövér könnycsepp gördült ki a szememből.Épp meg akart csókolni,mikor belépett az orvos hogy idő van,és kitoltak a teremből,csak annyira emlékszem hogy a fejemre raktak valamit,és már el is aludtam.Teljesen kiesett ez a pár óra,és semmit sem éreztem.Mikor felébredtem,első dolgom az volt hogy szememmel Petit keressem.Mindenki ott volt a szobába ; Violetta,Ya Ou, Bence, Oliver,csak Peti nem,csöppet elszomorodtam mivel megígérte hogy itt lesz.Fájt az alhasam,de gondolom ez  a műtét miatt van.Megpróbáltam felülni,mire mindenki felkapta a fejét és az ágyhoz jött.,mivel észrevették hogy ébren vagyok.Rögtön bombáztak a „jól vagy?, fáj valamid?,hogy érzed magad?” kérdésekkel
-Jól vagyok.. De hol van Peti? – mosolyodtam el
-Nyugi itt van,csak elment egy kávéért.. az ágyad közeléből el sem lehetett húzni.Hiába akartuk hazaküldeni tusolni.- mosolygott Ya Ou..Megbeszéltük,hogy ha bejön Peti akkor  azt mondják hogy még nem keltem fel,mert meg akarják kérdezni hogy mit csinálna legszívesebben ha most rögtön felébrednék.. Olivérnek elég jó ötletei támadnak,de először nem akartam belemenni de a többiek is kíváncsiak voltak..Nemsokára jött is az áldozat,én pedig „aludtam”. Rögtön letámadták a kérdésekkel,de úgy hogy nekem háttal álljon,mert mondtam hogy úgysem bírom ki mosolygás nélkül.
-Mi ez a hirtelen érdeklődés?!-csodálkozott először Peti,de utána  válaszolt a többiek kérdéseire:
-mivel most nem szabad megpörgetnem a levegőbe,és megfuráznom,a nyakába borulnák – persze jól sejtettem és elmosolyodtam,de nem bírom ki,érezni akarom közelségét.
-borulhatsz – tápászkodtam fel az ágyamon.Peti,gyorsan megfordult,az arcán látszott hogy meglepődöttség,és az öröm.Odajött és megcsókolt,mintha  évek óta nem láttuk volna egymást,de ezt a csodás pillanatot az orvos szakította félbe:
-Khm,látom a  Kisasszony már felébredt,és jól van -  Gyorsan szétrebbentünk..A doki gyorsan megvizsgált,majd mikor ment ki még visszaszólt:
-Minden rendben,szerintem már  holnap után haza mehet. -  egy ideig csend volt, hajnali 4 van senkinek sincs kedve beszélgetni,mindenki álmos..Benny törte meg a csendet:
-Amúgy Lilla,tök aranyosan alszol
-Jézusom, már mit csináltam?  -fogtam meg a fejem,mivel ismerem magam,mire nevetni kezdtek.
-Hát az volt hogy amikor Peti hozzád ért rögtön elmosolyodtál..De ha valaki más érintett meg akkor meg se moccantál – mesélték a fiúk,én pedig elpirultam.
-Nyugodtan hazamehettek pihenni,hajnal van. És nem kell mindenkinek itt őrködni.Úgy is van jobb programotok – mosolyogtam
-Oké – oké vettük a célzást,kettesben hagyunk titeket-mosolygott Olivér.Mi kettesben maradtunk.Már elegem van a fekvésből,ezért felálltam,de Petinek ez nem igazán tetszett:
-Hééj,Mit csinálsz?
- Nem akarok már feküdni. Járkálni akarok –mondtam
-Feküdj vissza! Olyan vagy mint egy 5 évés kisgyerek –
-De nem birom kiii.. –nyafogtam tovább,mire Peti befeküdt mellém és megcsókolt
-Na jó.. Talán Kibírom…

Sziasztok :) Itt az új rész.. Ezen a héten az utolsó.. jövő héten is 2 lesz:)


Délután megnéztük a Harry Potter-t mivel én még soha nem láttam,és azt mondták a fiúk hogy feltétlen be kell pótolnom.Házi mozi után Petinek támadt egy ötlete:
-Nem megyünk el fagyizni?
-Szerintem mennyetek kettesben – mondta Vilu és rám kacsintott
-És ezt nem azért mondjuk mert nem szeretnénk még egy fagyi-csatát is-nevetett Oli.Elindultak,de Az ajtóban Ya Ou még visszaszólt
- Sziki,vigyél magaddal váltás ruhát is
-Haha,nagyon vicces vagy  -mondta Peti és becsukta az ajtót,majd felém fordult én hátrálni kezdtem,mert gonolom mit szeretne,de a fal megakadályozott
-Cicaa,mi is volt az a zuhanyrózsás dolog? –nézett pimaszul a szemembe
-Hát, izé, tudtam hogy te is az arcomba akarsz nyomni egy kis tortát és a fürdőszobát nem bírtam bezárni,ki akartál vinni és .. –nem hagyta hogy befejezzem
-Imádom amikor magyarázkodsz –mondta és megcsókolt.Elindultunk a közeli cukrászdába.Kiválasztottuk hogy milyen fagyit érünk,majd leültünk egy padra.Petinek jégkrémes lett a szája,és én persze észre is vettem
-Ömm, Peti, olyan lett a szád- kuncogtam kicsit.Nem tudta letörölni,mert  nem találta. Odahajoltam majd megcsókoltam.
-Hm,legközelebb is leeszem magam – kacsintott rám Szerelmem.
-Én pedig legközelebb Citromos fagyit veszek- nevettem el magam.
-Nem megyünk sétálni? –néztem bociszemekkel
-Amit csak szeretnél – mosolygott vissza Peti. Sétálgattunk a városban,de Peti látta hogy máson jár a gondolatom.
-Hahóó, Föld hívja Lillát
-Hm, mi az? Kicsit elgondolkoztam – pirultem el amikor meghallottam hogy hozzám beszél
-Azt látom… -nevette el magát szerelmem.Majd leültünk egy padra.Nem birtuk sokáig a beszélgetést,csókolózni kezdtünk.Már vagy 15 perce tevékenykedtünk így,mikor nagyon erősen kezdett görcsölni a gyomrom s elhúzódtam
-Valami baj van Cica?
-Nem,nem csak  görcsölni kezdtem.. Semmi komoly- na jó .. kicsit hazudtam nagyon fájt,de hogy Peti ne vegye észre megcsókoltam,de nem bírtam sokáig.Íszonyatos égést s fájdalmat éreztem,mintha szülni készülnék.Fel akartam kelni hogy keresek egy mosdót és kicsit felfrissítem magam,de nem tudtam felállni.
-Nem azt mondtad hogy jól vagy?! Megyünk a kórházba! – nézett rám komolyam Peti
-Nee, jól vagyok.
-Látom – felvett és indult a kocsi felé, a kórház felé vette az irányt.Rögtön elkezdtek vizsgálni,de Petit nem engedték be.Az orvosok megkérdezték hogy akarok e beszélni a fiatalemberrel,mert nemsokára műtenek.Mi az hogy műtenek?! Persze hogy beszélni szeretnék vele! – gondoltam magamban,ki voltam akadva.Félek a kórházaktól a balesetem óta. Nem szóltam semmit sem az orvosnak csak bólintottam.Egy nővér ment ki,és Peti már szaladt is be,ő is meg volt rémülve.

Helló.Ez egy Kicsit hosszabb lett mint a többi rész,gondolom nem baj :'D Kérlek jelezzétek ha tetszik


11 –kor már ébren kellett lennünk,hogy ebédeljünk és elköszönjünk.A hazaút viszonylag gyors volt,mivel én végigaludtam.Arra ébredtem fel hogy valaki kivesz a kocsiból,nem nyitottam ki a szemem,tudtam hogy Peti az és átkaroltam a nyakát.Gondoltam felvitetem magam,ezért alvást tettettem .A szobában próbált lerakni az ágyra,de nem engedtem el a nyakát,csak még jobban szorítottam,és elmosolyodtam.
-hééj, te nem is aludtál – nézett rám műdurcival Peti
-nem,de olyan messze volt a lakásunk a kocsitól- nyújtottam ki rá nyelvem.
-Jajj,te.. – nézett rám nevetve,odaugrott az ágyba,mellém,felém fordult és mélyen a szemembe nézett
-Azt hitted megúszod?- 1000wattos mosolyával szakította félbe az előző tevékenységet. Felült és furázni kezdett,mivel nagyon furás vagyok, és az őrületig csikizett,ezért már a földön feküdtem,mire abbahagyta.
-Petii, tanulnom kell a vizsgámra -  mondtam, miközben próbáltam felkelni a földről
-Nem akarsz inkább ma pihenni? Mert nem hiszem hogy a hazaúton kipihented magad.. –mondta,mintha az apámat hallanám.
-Tudod milyen fontos ez nekem, nem mindegy hogy 5 vagy 3 évet járok egyetemre –Nos hogy ezt jobban értsétek: mivel nálunk nincs külön Történelem középsuli,ezért magániskolába jártam ahol 4 évig szinte csak történelmet tanultam. És amit az egyetemen 1. Évben tanulnánk azt már én átvettem 2 év alatt és a 2. évet is.Nehezen,de megengedték hogy megpróbálkozzam egy vizsgával,és ha sikerül akkor 4 szemesztert is kihagyhatok, és így csak 3 évet kellene járnom a történelem diplomámért. Elkeszdtem tanulni,Peti pedig azt mondta hogy összeüt valami uzsonnát.Én este 9-körül abbahagytam a tanulást,mert már tényleg nem tudtam odafigyelni,annyira álmos voltam.Hallottam hogy megy a TV,gondolom Peti nézi,ezért a kanapéhoz osontam és kezeimet Peti szeme elé raktam
-Na ki vagyok? – mondtam,válasznem jött,csak megfogta kezeimet és átemelt a kanapén,bele az ölébe
-Azt hittem soha nem hagyod abba – mondta majd megcsókolt.A napjaink általában így teltek,egész nap a szobában tanultam,szerelmem pedig  a nappaliban unatkozott,vagy átment Ya Ouékhoz,de az estéket együtt töltöttük,minden egyes alkalommal megjegyezte hogy minek annyit tanulnom,biztos hogy jól fog sikerülni.Eljött a vizsgám napja. Reggel korán keltem hogy felkészüljek és még egyszer utoljára átnézzem az anyagot.Villamossal mentem,mert nem szerettem volna ha Peti autóval vinne.Szóbeli vizsga lesz ezért rögtön megtudom majd az eredményt.
2 órával később boldogan jöttem ki a teremből és indultam haza.Otthon nem várt meglepetés ért.Amikor beléptem a nappaliba,az egész csapat ott volt; Oli,Rita,Benny,Iza,Ya Ou,Violetta és persze Peti,aki egy virágcsokrot tartogatott:
-Ugye mondtam hogy sikerülni fog?! –lépett közelebb hozzám és átadta a rózsákat.
-De még azt se tudod hogy sikerült-e – mondtam,és átvettem a csokrot majd egy hatalmas puszit nyomtam az arcára
-Ugyan Lilla, látszik rajtad – szólt közbe Ya Ou.Megöleltem mindenkit és elszaladtam átöltözni. Gyors kész lettem,majd a nappaliba mentem a többiekhez,az asztalon pedig egy torta volt.
-Ugyan már, ezt most miért kellett?!  -néztem a többiekre,akik nem válaszoltak csak a kezembe nyomták a kést,hogy vágjam fel. Leültünk a kanapéra hogy el tudjuk fogyasztani a tortát,nem volt hely úgyhogy Peti ölében ültem.Persze leettem magam,és ezt észre is vette,és nevetni kezdett:
-Cicaa, olyan lett az orrod – Gondoltam egyet, és egyet és egy kis tortát az orrára nyomtam.Ebből a kis akciómból egész tortacsata lett, Peti és köztem.Amint elkapta az első falatot az arcára kiugrottam az öléből,és mivel láttam hogy ő is feláll elfutottam a mosdóba.Nem tudtam bezárni az ajtót,mert pont odaért és lábával kitámasztotta,majd bejött.Mikor belépett a zuhanyrózsával lecsaptam,és az egész pólója tisztára vizes lett.Annyira nevettem hogy nem tudtam felkelni a földről,ezért felkapott a hátára és így vitt le a tortához.Lerakott,de kezeimet erősen fogta hogy ne tudjak szabadulni.Szorosan  magához húzott,a hátam a mellkasához ért.
-Tudod hogy szeretlek,de ezt nem úszod meg – súgta a fülembe és egy nagy adag tortát kaptam az arcomba.
-Ömm,jól szórakoztok? – nevettek a többiek
-Sziki, eddig tortacsata volt,hogy a fenébe lettél vizes? –kérdezte Ya Ou, én elkezdtem nevetni
-Hosszú történet – mondta és rám nézett.Délután pedig megnéztük a Harry Potter-t mivel én még soha nem láttam,és azt mondták a fiúk hogy feltétlen be kell pótolnom.

Helló :) Itt a következő rész :) Ez most kicsit korhatáros rész,saját felelősségre olvassátok;) Kérlek szépen benneteket,hogy jelezzétek hogy tetszik-e

Mikor kész voltunk elmentünk hogy kell-e  segítség a pincéreknek,de elküldtek minket hogy mi most ünneplünk,úgyhogy Nikinek segítettem felöltözni.
-Segíthetünk még valamiben? – kérdeztem Vivit
-Nem! Mennyetek és pihenjetek kicsit – mondta határozottan
-Én inkább segíteni szeretnék – mondtam
-Nem,leülsz pihenni!
 -De .. –nem birtam befezejni
-Nincs de.. Peti ültesd le – kacsintott rá, Peti pedig szalutált egyet és nevetni kezdtünk és leültünk.
-Nos,hogy érzed magad itt,nálunk? Néztem Peti szemébe
-Nagyon jó itt,és imádom a családod,főleg a húgod,annyira aranyos mint te –Mondta,mélyen a szemembe nézett és szenvedélyesen megcsókolt,mikor megcsörrent a telefonom,mire elhúzódtam hogy megnézzem ki az
-Hagyd csak – mondta a mellettem ülő szépfiú,és újra közeledett
-Peti,ezt fel kell vennem,az egyetemről hívnak. – kicsit lesokkoltam a hír hallatán:
-Szivem, előrébb hozták a töri vizsgám,és már holnap haza kéne mennünk
-Ahogy akarod,ha menni kell,akkor megyünk – mondta,és én közelebb húzódtam  hozzá,majd az ölébe vett,én meg akartam csókolni,de Niki szökdécselt oda hozzánk,én pedig lecsusszantam a székre.
-Anyu azt mondta hogy lassan gyertek,mert 15 perc múlva jönnek vissza a vendégek – mosolygott tök aranyosan Niki,majd megfogta mindkettőnk kezét és kihúzott minket. Kettőnknek kellett a virágokat tüzgélni a vendégekre.Már egy órája evvel szenvedtünk,amikor megláttam Kristófot,az első nagy szerelmem volt,de egyszer ájulásig pofozott.Peti még nem tudja,nem akartam elmondani neki.Amint belépett az ajtón,ami a kezemben volt leraktam az asztalra, és kimentem a mosdóba.2 perc sem kellett,és Peti már ott volt mellettem:
-Mi a baj? Látom hogy remegsz – kicsordult egy könnyem és megöleltem szerelmemet
-Nem mennénk ki sétálni?
Kinn leültünk egy padra,nyeltem egy nagyot és mesélni kezdtem:
-Kristóf volt az első nagy szerelmem.amikor együtt voltunk ő 18 éves volt én pedig 16.Állítólag szeretett,de utólag visszagondolva szerintem csak, csak az érdekelte…(+18)Egyik este felhívott magához,persze tudtam mire készül,ezért semmi kedvem nem volt átmenni hozzáá,de erőt vettem magamon,hogy megmondom neki hogy én ezt nem akarom.. Hát igen,ez nem tetszett neki, és elkezdett pofozni,és addig folytatta az ütéseit amíg nem ájultam el.Kórházba kerültem,de nem lett komolyabb bajom.Addig,Amíg nem találkoztam veled, nagyon bizalmatlan voltam,és féltem minden párkapcsolattól.Sajnos gondoltam hogy itt lesz a lagziban,mert a vőlegény közeli rokona,ő mutatott be egymásnak minket,persze ő sem tudta hogy ilyenekre képes.-mondókám közben sokszor elcsuklott a hangom,de most már,hogy elmondtam nyugodtabb lettem.Peti szorosan magához húzott,és a fülembe súgta:
-Ne hagyd hogy egy Barom elrontsa az életed.Én mindig itt leszek melletted és vigyázok rád.-mondta és megcsókolt,
-Szeretlek.Lassan vissza kellene mennünk,mert már biztos keresnek minket. –mondtam.
Egész éjjel táncoltunk,és beszélgettünk. Az utolsó vendégek hajnalban mentek el 7 órakor.Otthon még be kellett pakolnunk mivel délben indulunk vissza Magyarországra,és csak pakolás után tudtunk lefeküdni aludni.11 –kor már ébren kellett lennünk,hogy ebédeljünk és elköszönjünk

Helló! Úgy döntöttem hogy ez a blog Körülbelül 50 részes lesz,utána kezdek újat :) 

-Hmm,nagyon ismerős vagy nekem- jegyezte meg a nővérem,de senki nem tudott szólni egy szót sem,mert Niki  kioktatta,hogy-hogy nem tudja ki ő.Mi Petivel egymásra néztünk és jót mosolyogtunk az egészen.Főleg az esküvőről beszélgettünk, hogy mégis hogy fog kinézni,mert még soha nem voltam 1. Koszorúslány.Annyi infót kaptam hogy mindig utánuk megyünk a sorban.Nem mondom sokat megtudtam,de holnap minden kiderül.Este úgy döntöttünk hogy megnézünk egy rajzfilmet hogy a tesóm is velünk tudjon lenni.Hagytuk hogy Niki válassza ki hogy mit nézzünk
-Macskarisztokratáák – mondta határozottan. Megnéztük, nagyon aranyos kis film,kiskoromban is imádtam és még most is nagyon tetszett.9 óra úgyhogy készülni kezdtünk a lefekvéshez mert holnap nagy nap lesz,és én 5-kor kelek a fodrász és a sminkes miatt.Mikor akartunk befeküdni az ágyba,akkor keztünk gondolkozni hogy Peti mégis hol aludjon.Az én ágyon még én is alig fértem el,pedig én sem vagyok nagy darab.
-Asszem ma este szorulni fogunk – mondtam Petinek
-Hm, engem nem zavar – mondta és egy 1000wattos mosolyt villantott
-Ha ha ha… Holnapra  előszedjük a felfújható matracot,de most már mindenki alszik. – Bebújtunk az ágyba és mivel máshogy nem ment egymás karjaiban aludtunk el.Én reggel 5 órakor keltem és próbáltam kimászni az ágyból,mert én belül voltam és át kellett lépnem Petin.Nem szerettem volna felkelteni,de mivel tök szerencsés vagyok, amikor felálltam megcsúsztam és Petire estem,gondolom milyen jó érzés lehetett neki .Csak egy nyögés hagyta el a száját.Mikor kinyitotta a szemét akkor elmosolyodott
-Potyognak az angyalok az égből?
-Sajnos nem, csak én vagyok ügyetlen
-Hát pedig rám egy angyal esett – folytatta tovább é pedig elpirultam és elindultam öltözni,mert időre jön a fodrász.Gyorsan beugrottam a zuhany alá,mire kiléptem Peti ott ült és várt,persze én nagyon megijedtem:
-Jézusom, te miért nem alszol ? Vagy talán te is frizurát akarsz? – mosolyogtam rá
-Nélküled nem tudok aludni – kacsintott rám ,én egy gyors csókot adtam neki, mert sietnem kell
Végül így sikerült a frizurám,nekem nagyon tetszik:

 a sminkem is gyorsan elkészült, 7 órára már készen voltam.Az az öltözetet vettem fel,amit Petitől kaptam szülinapomra.
-Gyönyörű vagy! Így hogy áljak oda melléd?! -  Mosolygott,mire megcsókoltam,ezt anyukám zavarta meg,szólt hogy segítsünk a menyasszonynak felöltözni.Nagyon sokat tudtunk segíteni,Mert mily meglepő sem Peti sem én nem öltöztettünk még arát.Nagy nehezen kész lettünk,és vártuk hogy elinduljunk.Én igzultam,hogy ne rontsunk el semmit, mert mi lemaradtunk a főpróbáról.  A templom gyönyörűen volt feldíszítve,és a ceremónia is nagyon szép volt. Mindenki hazament hogy átöltözzön,de nekünk a helyszínen kellett,mert  a vendéglő körülbelül 30 perces kocsikázásra van a házunktól.A ruhám:

Peti pedig a fehér inget egy kék póló szerűségre cserélte,és egy farmert vett fel.  Mikor kész voltunk elmentünk hogy kell-e  segítség a pincéreknek,de elküldtek minket hogy mi most ünneplünk,úgyhogy Nikinek segítettem felöltözni.

Sziasztok :) Új rendszer fog lenni,minden héten 3 rész lesz.Pontosan nem tudom melyik napokon,de azok hosszabbak lesznek. Remélem így is szeretni fogjátok :))

-Fuh, most lesz egy pici szabadidőnk – mosolyogtam
-Akkor később megyünk lovagolni? – kérdezte Peti.
-Oké,akkor  megkérdezem anyukámat hogy hol van a lovas cuccom- modtam és kiszaladtam,pár percc múlva már a korbáccsal,kobakkal,és a lábszár védőkkeltértem vissza.A szüleim kölcsön adták a kocsijukat,így nem kellett taxival mennünk.Nagyon megörültem,mert a régi eddzőm is ott volt a lovardában,pedig már nem tanít.Először nem ismert meg,ezért bemutatkoztam neki,és megöleltük egymást.
-Lilla? Hát te??
-Hát hoztam egy tanítványt – mosolyogtam és megfogtam Peti kezét.Bemutatkoztak egymásnak,és elindultunk a lovak felé. Még az istállóban voltak,ezért kivezettem Csillagot és Szellőt,majd Peti kezébe nyomtam egy kefét,hogy segítsen csutakolni .Hát igen,külön-külön nem ment, és mivel nem látott minket senki ezért odamentem Petihez,kezemet az ő kezére tettem és próbáltam megmutatni hogy hogyan kell mozgatni a kefét. Végül így maradt A kezünk  és egymás szemébe néztünk, nem tudom meddig csinálhattuk ezt, de Rudi(az edző) ébresztett fel minket.
-Hoppá, bocsi, csak  gondoltam megnézem Lillát hogy tud-e még ugratni
-Igen, már készen vagyunk – húzódtam el gyorsan Petitől és a nyerget ráraktam a lovakra,szerelmem pedig csak nézett
-Úgy látom profival van dolgunk- mondta Peti,én nem szóltam semmit csak elmosolyodtam,majd felültem Csillagra,mivel Rudi előkészítette az akadályokat, és azok csak rám vártak.Ugrottam párat,nagyon élveztem,de most azért jöttünk hogy megtanítsam Petit,úgyhogy odavágtattam a pad mellé ahol ült és beszélgetett az eddzőmmel .Csillagot az itatóhoz vezettem,majd odamentem a társasághoz.
-khm, ismétlem egy profival van dolgunk –Nem volt időm megszólalni,elpirultam
-Lilla,nem változtál semmit.Még mindig minden apróságon elpirulsz – mondta Rudi.Legszivesebben elsüllyedtem volna,de inkább beleütöttem Peti vállába hogy most ő jön.
-Hát oké, de előre szólok hogy ebből esés lesz – nevetett fel.Közben az eddzőm elment,mondván hogy én úgyis több eredményt érek el Petinén..
-Áh,nem lesz itt semmilyen esés..  mint mondtad profitól tanulhatsz – mondtam és nyújtottam ki nyelvem. Először is megmutattam, hogy hogy kell felülni a lóra,hogy kell fogni a kantárt és még ilyen alap dolgokat..Rákötöttem a lóra a futószárat hogy tudjam irányítani,de mégsem a ló mellett sétálgatok.Úgy néztem élvezte,mikor már fél órája ügetett,vágtatott köreb-körbe , bedobott egy ötletet
- ömm, Nem változtathatnánk a pózon?Nem ülnél fel elém? –nézett bociszemekkel.
-Akkor szálj le,mert le kell vennünk a nyerget,így is  nehezek leszünk neki- mondtam,mire Peti gyorsan leppattant.Nagyon jó érzés volt,és romantikus,amit telefonom csörgése tönkretett.A kijelzőn anyukám neve villogott,ezért muszáj volt megnéznem az üzenetet
-Szia Kicsim! .. Elfelejtettem szólni hogy ma a nővéredék beugranak hogy bírjatok kicsit beszélgetni az esküvő előtt,mivel már rég találkoztatok,és már Niki is nagyon vár benneteket.  Lassan haza tudnátok jönni?  - Szóltam Petinek és elindultunk.Otthon már vártak minket,Vivi-vel mi rögtön egymás nyakába ugrottunk és megöleltük egymást,majd bemutattam Petit.
-Hmm,nagyon ismerős vagy nekem- jegyezte meg a nővérem,de senki nem tudott szólni egy szót sem,mert Niki  kioktatta,hogy-hogy nem tudja ki ő.Mi Petivel egymásra néztünk és jót mosolyogtunk az egészen.