Sziasztok :) szerintem nem életem legjobb része,de remélem azért tetszeni fog.Előbb szerettem volna rakni,de meggyűlt vele a bajom,nem igazán jött az ihlet :) Hétfő-Kedd körül jön a következő rész :*

Mi kettesben maradtunk.Már elegem van a fekvésből,ezért felálltam,de Petinek ez nem igazán tetszett:
-Hééj,Mit csinálsz?
- Nem akarok már feküdni. Járkálni akarok –mondtam
-Feküdj vissza! Olyan vagy mint egy 5 évés kisgyerek –
-De nem birom kiii.. –nyafogtam tovább,mire Peti befeküdt mellém és megcsókolt
-Na jó.. Talán Kibírom..
-Nem vagy álmos? Egész nap talpon voltál – mosolyogtam
-hmm, mi a hátsó szándékod? – kacagott Peti
-Haha,miért, kéne hogy legyen? – Mondtam,Peti elég szúrós tekintettel nézett rám
-Na jóó, csak sétálni akartam- nyújtottam ki a nyelvem.
-Mondtam már hogy nem lehet -  jelentette ki határozottan
-Nyugii,tudod hogy csak hülyéskedtem …
-Istenem, nem tudtam mire vállalkozok amikor beleszerettem egy 5 évesbe – nyújtotta ki nyelvét
-Hahaha,ezt most bóknak vettem..Amúgy ha már nem engeded hogy felkeljek ,akkor legalább feküdj mellém-  Ennek a kérésnek még Peti sem tudott ellenállni.Az egyetemről  beszélgettünk,vagyis inkább én beszéltem Peti pedig hallgatta:
-holnap után kell mennem először,de ez a hét inkább csak eligazítás lesz.-meséltem volna tovább,ha szerelmem nem aludt volna el.. Megértem,mivel 2 napja nem aludt,és amúgy is hajnal van.Hatásos volt az altató, úgyhogy én egyáltalán nem vagyok álmos.Mivel Peti fekszik kivűl én nem birok elmenni a telefonomért,ezért kiügyeskedtem a pulóvere zsebéből,hah egy kis facebookért mindent :D.Amikor belenyúltam a zsebbe Peti mocorogni kezdett és megfordulni próbált,ezért gyors kirántottam a készüléket és a kezemet,de erre már felébredt..
-Tán nem ellenőrizni szeretnéd a mobilom? – mosolygott
-Dehogy is.. csak nethez akartam jutni,és mivel  nem engedted hogy kívülről feküdjek ezért nem birtam elmenni a saját mobilomért..
-még mindig imádom amikor magyarázkodsz
-Ez nem igazság.. mindig akarattal hozol ilyen helyzetbe.. – néztem rá durcásan
-ezt most letagadnám,de nem tudok neked hazudni- nyújtotta ki a nyelvét.Belépett egy nővér,Peti pedig másodpercek alatt kipattant az ágyból.Megmérte a vérnyomásom és a lázam..
-Nem akartok aztán kinn sétálni egyet? Jót tenne a friss levegő – mondta mielőtt kiment volna.
-Nem –vágta rá Peti
-De akarunk – mondtam én is határozottam és szúrósan szerelmemre néztem
-Jól van na, akkor akarunk- javította ki magát,én és a fiatal nővérke elkezdtünk nevetni.Elindultam hogy felöltözzek,de Peti nem bírta ki és megkérdezte hogy segíthet-e..
-ömm,ha csak nem szeretnél felöltöztetni,akkor nem kell – nevettem.gyorsan kész lettem..
-Mehetünk!!
-Cica,nem akarod megvárni a reggelit?Meg még csak 8 óra..
-Nem.. Minnél előbb a levegőre akarok jutni – mondtam 1000wattos mosollyal
-Oké.. nekem mindegy.. – Nagyon jó lett volna a séta, ha Peti nem bombázott  volna folyton a : „Jól vagy?,Nem fázol?,Nem fáj semmid? Kérdésekkel.. Jól esik hogy ennyire aggódik értem de ez már nekem sok..
-Petii,tudod hogy szeretlek,és értékelem hogy ennyire törődsz velem,de nem vagyok már 5 évés
-Khm,attól függ hogy vesszük – vigyorgott,mire a vállába boxoltam