Sziasztok :)Meghoztan a következő részt is..Sajnos már nem sok rész van hátra,és befejezem ezt a blogot..DE lesz új ami kicsit más milyen tipusú lesz,de nem szeretném ellőni a poént.Jó olvasást :*
U.I: Szeretném megköszönni Orsi a kedves kommenteket,nagyon jól esnek szavaid ♥

 Kint nagyon jó idő volt,és nagyin jó lett volna,ha Peti nem bombázott  volna folyton a : „Jól vagy?,Nem fázol?,Nem fáj semmid? Kérdésekkel.. Jól esik hogy ennyire aggódik értem de ez már nekem sok..
-Petii,tudod hogy szeretlek,és értékelem hogy ennyire törődsz velem,de nem vagyok már 5 évés
-Khm,attól függ hogy vesszük – vigyorgott,mire a vállába boxoltam.
-Hát kössz,ez most jól esett – néztem rá mosolyogva
-jól van na,tudod hogy szeretlek – mondta a nevetés közben Peti.
-ez nem volt valami meggyőző – kacsintottam rá,mire megcsókolt
-így már jobb? –nézett rám pimaszul
-Sokkal –mosolyogtam
-Nem mennénk vissza?Már 2órája kinn vagyunk.. – nézett rám bociszemekkel
-Na jó.. de nem szívesen – nyújtottam ki nyelvem.  Mikor visszaértünk épp kilépett az orvos a szobánkból..
-Épp a kisasszonyhoz jöttem hogy megvizsgáljam,de úgy látom arra semmi szükség..műtét utáni nap nem igazán szoktak talpon lenni,úgyhogy sajnálattal közlöm hogy még ma el kell hagyniuk a kórházat-mosolygott a doki,és elment..
-Hát te egy Csodagyerek vagy – nevetett Peti
-Haha.. nem találkoztál még ilyen „5 éves” gyerekkel,ugye? – nevettem én is
-Komolyra fordítva,csak volt aki erőt adjon nekem – mondtam és megöleltem ő pedig puszit nyomott a fejemre.Pár percig így áltunk,de eszünkbe jutott hogy még nem otthon vagyunk,ezért gyorsan összeszedtük a cuccainkat.Peti felhívta Ya Ou-t hogy jöjjön értünk,mert ő nem akart gyalogolni.Ya Ou kissé meglepődött,mert  ő sem gondolta hogy már ma mehetünk,de azt mondta hogy 10 perc múlva itt lesz,addig mi elrendeztük a papírokat és amint kiértünk a kapun befordult „soffőrünk”. Mi mint a kisgyerekek versenyeztünk hogy ki ül előre,az anyós ülésbe.. Persze én nyertem, barátunk pedig  jót nevetett rajtunk
-később nem akartok  feljönni hozzánk?  -mosolygott Ya Ou.
-Éppenséggel ráérünk,úgyhogy felmehetünk – válaszoltam,és mivel a tömbház előtt voltunk leparkoltunk és felmentünk a lakásunkba.Első dolgom volt hogy letusoljak.Amíg én engedtem magamra a jó meleg vizet Peti elaludt a nappaliban a kanapén.Nem volt szívem felkelteni,inkább felnéztem a netre.. Már egy órája facebook-on lóghattam,amikor Violetta hívott hogy mikor megyünk már.Nehezen,de sikerült felébreszteni az álomszuszékot.