Életem története - Story Of my life

Bocsi, hogy csak most rakom fel,de délelőtt nem volt áram.. Kérlek titeket jelezzétek hogy tetszik vagy nem.. köszi előre is :)

Már 10 óra volt,ezért lefeküdtünk aludni,ugyanabban a pózban aludtunk el. Reggel már keltünk fél 8-kor,hogy  biztos ne hagyjunk itthon semmit. Fél kilenckor  kopogtak a többiek,mert nálunk volt a találkozó. Mindenki hozta a nagy táskátat,mi csak néztük hogy Úristen ezt le kell cipelni a földszintre. Negyed órával indulás előtt a fiúk elkezdték  lepakolni a táskákat,amíg ők fel-le rohangáltak a táskákkal,Vilu aggodalmasan rám nézett:
-Ugye tudod hogy repülővel megyünk?!
-Igen ,tudom –mosolyogtam vissza
-És nem félsz?  Mondta kicsiyt nyugodtabban…
-De igen.. de Peti megnyugtatott – pirultam el. Peti épp beszólt a konyhába,hogy ha készen vagyunk akkor indulhatunk le,és kilépett az ajtón,de fejét visszadugta
-Ömm,mi lett? piros vagy – mosolygott Rám,nem szóltam semmit,csak odamentem mellé,és megfogtam a kezét. Taxival mentünk a repülőtérre,vagyis pontosabban taxikkal. Felültünk a repülőre,látszott rajtam hogy nem vagyok olyan boldog mint reggel. A repülőn csak mi 7-en utaztunk + a stewardess.Peti ült kívülre,én pedig mentem volna,de az ölébe rántott,és a  fülembe súgta hogy nyugodjak meg,valószínúleg ez nem tetszett a légiutas kisérőnek:
-Khm,nincs elég hely?! – mondta nekünk flegmán,én pedig elpirultam és leültem a Peti melletti ülésre,mivel csak egy kartámla választott el minket megfogta a kezem ,és a fejemet a mellkasára húzta és adott egy puszit.Körülbelül 5 percig ültünk így,amikor a pilóta hangosbemondóval szólt hogy felszállás van,én vettem egy nagy levegőt,és éreztem hogy Peti még szorosabban ölel magához
-Hogy érzed magad? – kérdezte,miközben a  fejemet símogatta.
- Jól- mondtam és nyeltem egy nagyot.Felnéztem Peti arcára és láttam hogy megnyugodott,és én is kezdtem megnyugodni,nem is olyan szörnyű.. Peti nagyon aranyos volt,10 percenként megkérdezte hogy hogy vagyok.. Az út nem tartott sokáig, egy óra alatt Biogradban voltunk.Amint leszált a gép,én voltam az első aki lejött róla, és ezen Peti és én elkezdtük nevetni,a többiek hülyén néztek ránk,mi pedig még inkább nevettünk. Taxikkal elindultunk az ideiglenes lakásunk felé.Nagyon szépen nézett ki:
  és a kilátás :  .. Mindenki elfoglalta a szobáját, Bence Izával,Ya Ou Violettával,Én Petivel,és Oli egyedül. Elkezdtünk kipakolni,először a kajákat raktuk el,utána jöhet a neheze,a sok ruha. Mi  egy óra alatt kész lettünk,mert Peti rászánta magát hogy segít.Átmentem Violettáékhoz hogy kell-e segítség,de már ők is készen voltak.Végül kiderült hogy mi lettünk készek utoljára.Úgy döntöttünk hogy lemegyünk,megnézzük a partot,este pedig szétnézünk a városban.Mindenki gyorsan átöltözött fürdőruhába,mi lányok a még vettünk fel egy pólót és egy rövidnadrágot is,a fiúk egy szál fürdőgatyában jöttek le. Úristen milyen kockás hasak vannak ebben a társaságban.. mindenki rögtön a vízbe akart menni,kivéve a lányok.Mi  lefeküdtünk napozni, a fiúk pedig bementek a vízbe,láttuk hogy beszélgetnek, és felénk néztek.
-Ömm,csajok, ebböl baj lesz – nevettem fel,és láttuk hogy a fiúk elkezdenek felénk futni.Mi felugrottunk és futni kezdtünk. Rájöttünk hogy nagyon gyorsan futnak,és egyszerre kaptak el minket,felkaptak és a víz felé indultak velünk
-Ne máár,mindenki hülyének néz minket!! – mondtam Petinek
-És az téged mióta zavar?- nyújtotta ki a nyelvét,végül bevittek minket a vízbe és beledobtak,
-Ugye tudjátok hogy ezt nem ússzátok meg ennyivel? – néztünk rájuk,de ők is összenéztek.Lassan esteledet,úgyhogy visszamentünk a lakásba készülődni..