Helló.. Bocsi hogy ilyen későn,de hoztam az utolsó részt :) Kicsit összecsaptam,de siettem.. Jó olvasást..


** 1 év 5 hónap után,December 5 **
Ma van Peti szülinapja,elég nagy meglepetéssel készülök,ami nem biztos hogy jól fog elsülni,de majd meglátjuk.Közös reggelizés után bementünk a szobába,ahol elővettem ajándékát,egy új gitárt.
Persze be volt csomagolva,szóval nem láthatta hogy mi az.
-Kicsim,nem azt beszéltük hogy nem lesz semmi ajándék?! – nézett rám komolyan az ünnepelt
-tudom,de nem birtam ki – mondtam fülig érő mosollyal,amire ő is egy vigyorral válaszolt.Leültünk és kibontotta a nagy csomagot.Látszott rajta hogy megörült,körülbelül olyan volt mint egy 5 éves kisgyerek
-Köszönööm,de akkor is mondtam hogy ne legyen semmi meglepetés – mondta  és megcsókolt..
-Hát igazából,van itt még valami,aminek nem biztos hogy örülni fogsz .. – kezdtem mondandómat,amit Peti elég meglepetten figyelt.
-Azt hiszem … Terhes vagyok.. –kimondtam és vártam a reakcióját.Amint felfogta,felpattant,engem is magával rántva,és megpörgetett a levegőben.
-Ez nagyszerű!! És mióta tudod?
-Hát már körülbelül egy hónapja,de meg akartam várni a szülinapod -
-Legjobb szülinapi ajándék! Szeretlek Cica! – kaptam pár csókot,de elment az idő,és lassan megjöttek a többiek.A déutánt a fiúkkal és a barátnőikkel töltöttük.

**8 hónap múlva/Peti szemszöge**
Ma este,és holnap egész nap koncertjeink lesznek Erdélyben,ezért oda kell utaznunk.Nem szívesen hagyom itt Lillát,mivel 2 hét és születik a pici,de muszáj,és már holnap este haza is érünk.Már 2 órája utazhatunk,amikor megcsörrent Ya  Ou telefonja.A beszélgetés nagy részét nem hallottuk,csak annyit tudtunk meg hogy női hang beszél,ami feltételezéseink szerint Violettáé.Látszott félig kínai barátunkon hogy egyre idegesebb lesz..
-Ugye most szívtasz?! Oké,akkor visszafordulunk! – mondta és lerakta a mobilt.Mi csak nagy szemekkel néztünk rá.
-Miért kellett vissza fordulnunk? – kérdeztem Ya Ou-t,mire nyelt egy nagyot
-Sziki,azt hiszem nem fog tetszeni …-oké,sikeresen elérte hogy én is ideges legyek
-Istenem Ya Ou,mondd már!
-Jól van na..Lillát bevitték a kórházba és valószínűleg szülni fog.
-Mivan?! -  ez volt az a pillanat,amikor mindenkinek elment a jó kedve,és némán ült..Krisztián,a soffőr is belehúzott így a 2 órás utat 1,5 alatt megtettük.Engem kiraktam,ők pedig megint útra indultak,mivel a Managerünk azt modta hogy ha hárman is,de el kell menniük..Az idegesség csak fokozódott,amikor nem engedtek be hozzá,se engem,se Violettát..Várakozás közben írtam egy SMS-t Krisztának,gondoltam érdekelni fogja,mivel nagyon jól kijönnek egymással..20 perc múlva már hármanan ültünk az egyik kórházi szobában.Már 3 órája ülhettünk,mikor benézett hozzánk egy nővérke hogy egy valaki bemehet.Violetta és Kriszta is egyből rám néztek,én pedig felálltam és a nővér után.Nem szólt semmit,csak az ajtóra  mutatott,evvel jelezve hogy ott találom Lillát.Rögtön be is mentem.Egyedül volt.
-Kicsim,jól vagy?
-én jól..de nem magam miatt aggódom.- ahogy kimondta az utolsó szót egy nővérke lépett a szobába,kezében egy babával.Nem szóltunk semmit,én felálltam az ágy mellől,ahol Lilla feküdt.
-Igaz,kicsit előbb érkezett a kelleténél,de egy teljesen egészséges kislány.. – mondta nyugtatóan. A kezünkbe adta a picit,és megkérdezte hogy mi lesz a neve.Mi egymásra néztünk egy egyszerre feleltünk:
-Anna..

A következő blogról egyenlőre még nincs hír,de amint lesz kirakom..Köszönöm hogy eddig olvastátok,és a kommenteket is :) Ja és bocsi hogy ilyen hirtelen lett vége :D Sziasztok! :)