Az orvosok megkérdezték hogy akarok e beszélni a fiatalemberrel,mert nemsokára műtenek.Mi az hogy műtenek?! Persze hogy beszélni szeretnék vele! – gondoltam magamban,ki voltam akadva.Félek a kórházaktól a balesetem óta. Nem szóltam semmit sem az orvosnak csak bólintottam.Egy nővér ment ki,és Peti már szaladt is be,ő is meg volt rémülve.
-Én most magukra hagyom önöket.Fél óra múlva kezdünk -  monda a doki és elindult kifelé,de Peti megállította:
-Elnézést,de megtudná mondani hogy mi a gond,és kaphatnánk kicsit bővebb információt?
-Persze, a Kisasszonynak vakbél gyulladása van.Nem lesz gond,ez már rutinműtét. Lézerrel oldjuk meg,ezért csak kettő pont marad sebhelynek,és már pár nap múlva otthon is lehet. 8 órakkor kezdjük a műtétet,körülbelül fél óra alatt készen is leszünk.El fogjuk altatni,és olyan hajnali 2 körül már fel is ébred.-   tett eleget kérésünknek az orvos,és kiment.
-Peti, én félek – mondtam Petire nézve,aki fel-alá járkált,amint megszólaltam leült mellém és megszorította a kezem.
-Cica,ne félj.Mikor felébredsz én,vagyis szerintem inkább mi itt leszünk,és ígérem itt maradok addig amíg itt kell lenned. – mondta Peti,mikor nekem egy kövér könnycsepp gördült ki a szememből.Épp meg akart csókolni,mikor belépett az orvos hogy idő van,és kitoltak a teremből,csak annyira emlékszem hogy a fejemre raktak valamit,és már el is aludtam.Teljesen kiesett ez a pár óra,és semmit sem éreztem.Mikor felébredtem,első dolgom az volt hogy szememmel Petit keressem.Mindenki ott volt a szobába ; Violetta,Ya Ou, Bence, Oliver,csak Peti nem,csöppet elszomorodtam mivel megígérte hogy itt lesz.Fájt az alhasam,de gondolom ez  a műtét miatt van.Megpróbáltam felülni,mire mindenki felkapta a fejét és az ágyhoz jött.,mivel észrevették hogy ébren vagyok.Rögtön bombáztak a „jól vagy?, fáj valamid?,hogy érzed magad?” kérdésekkel
-Jól vagyok.. De hol van Peti? – mosolyodtam el
-Nyugi itt van,csak elment egy kávéért.. az ágyad közeléből el sem lehetett húzni.Hiába akartuk hazaküldeni tusolni.- mosolygott Ya Ou..Megbeszéltük,hogy ha bejön Peti akkor  azt mondják hogy még nem keltem fel,mert meg akarják kérdezni hogy mit csinálna legszívesebben ha most rögtön felébrednék.. Olivérnek elég jó ötletei támadnak,de először nem akartam belemenni de a többiek is kíváncsiak voltak..Nemsokára jött is az áldozat,én pedig „aludtam”. Rögtön letámadták a kérdésekkel,de úgy hogy nekem háttal álljon,mert mondtam hogy úgysem bírom ki mosolygás nélkül.
-Mi ez a hirtelen érdeklődés?!-csodálkozott először Peti,de utána  válaszolt a többiek kérdéseire:
-mivel most nem szabad megpörgetnem a levegőbe,és megfuráznom,a nyakába borulnák – persze jól sejtettem és elmosolyodtam,de nem bírom ki,érezni akarom közelségét.
-borulhatsz – tápászkodtam fel az ágyamon.Peti,gyorsan megfordult,az arcán látszott hogy meglepődöttség,és az öröm.Odajött és megcsókolt,mintha  évek óta nem láttuk volna egymást,de ezt a csodás pillanatot az orvos szakította félbe:
-Khm,látom a  Kisasszony már felébredt,és jól van -  Gyorsan szétrebbentünk..A doki gyorsan megvizsgált,majd mikor ment ki még visszaszólt:
-Minden rendben,szerintem már  holnap után haza mehet. -  egy ideig csend volt, hajnali 4 van senkinek sincs kedve beszélgetni,mindenki álmos..Benny törte meg a csendet:
-Amúgy Lilla,tök aranyosan alszol
-Jézusom, már mit csináltam?  -fogtam meg a fejem,mivel ismerem magam,mire nevetni kezdtek.
-Hát az volt hogy amikor Peti hozzád ért rögtön elmosolyodtál..De ha valaki más érintett meg akkor meg se moccantál – mesélték a fiúk,én pedig elpirultam.
-Nyugodtan hazamehettek pihenni,hajnal van. És nem kell mindenkinek itt őrködni.Úgy is van jobb programotok – mosolyogtam
-Oké – oké vettük a célzást,kettesben hagyunk titeket-mosolygott Olivér.Mi kettesben maradtunk.Már elegem van a fekvésből,ezért felálltam,de Petinek ez nem igazán tetszett:
-Hééj,Mit csinálsz?
- Nem akarok már feküdni. Járkálni akarok –mondtam
-Feküdj vissza! Olyan vagy mint egy 5 évés kisgyerek –
-De nem birom kiii.. –nyafogtam tovább,mire Peti befeküdt mellém és megcsókolt
-Na jó.. Talán Kibírom…