Mivel kedden mosolynap volt, ezért 2 részt szerettem volna felrakni,de csak most készültem el vele. úgyhogy ma 2 rész lesz :)
-Lilla ideköltözik,és nem engedi hogy segítsek felpakolni..- Nézett rám durcásan
-Tesó,azt én sem engedem-Mondta Ya Ou
-Akkor segítesz?-Kérdeztem
-Hát persze,Mikor szeretnétek?-Mosolyogtak mindketten
-Minnél előbb, annál jobb-Mosolygott Peti is.
-Oké,akkor szerintem kezdjük is el-válaszolta Ya Ou egy nagy vigyorral
Hiába akartuk rávenni Petit,nem akart a házban maradni,azzal az érvel hogy ha már nem segíthet a cipekedésben,akkor legalább ott lehessen.Annyira aranyos hogy segíteni akar,nem mondhattam nemet.
Amikor hazaértünk mindenki segített bepakolni a dobozokba. Vilu,Peti és én a ruháimat pakoltuk,Ya Ou pedig a dobozokat hordta le a kocsihoz
-Basszus Lilla,Új szekrény kell, annyi ruhád van-Nevette el magát Peti és megcsókolt.Összepakoltunk..Már csak kocsival el kell hordani HAZA,annyira jó ezt kimondani :3
2 óra múlva már minden csomag a házban volt.Késő volt már úgyhogy Ya Ou és Violetta hazamentek.
Mi elkezdtünk pakolni,de hamar ráuntunk és inkább leültünk fimet nézni
-Mit nézzünk Cica? – kérdezte
-Egy jó kis horrort,hogy hozzád bújhassam-Úristen,mit hoz ki belőlem Petiel sem hiszem hogy ezt hangosan kimondtam
-Cica,te bármikor hozzám bújhatsz!-Mondta és megcsókolt.Megnéztük a horrort.. Én alig mertem elmozdulni a kanapéról,Szerintem Peti ezt észrevette,megfogta a kezem és így mentünk a szobába,befeküdtünk az ágyba,még mindiig kézen fogva és beszélgettünk
-Ya Ou mondta hogy úgy kellett hogy el rángassanak téged pizsamáért-Mondta Peti kacagva.Én nem szóltam semmit,csak belenyomtam a fejem a párnába.
-Most elpirosodtál,ugye? Imádom amikor piros lesz az a cuki pofid –Nevetett tovább,és megsimította az arcom,amilyen romantikusan és szenvedélyesen tudta.
-Ezt akarattal csiálod,ugye?! Már szinte vörös lehetek- vágtam be a mű ducit
-Nem csapsz be!! Tudom hogy nemvagy mérges- mondta és mint egy 5 éves kinyujtotta rám a nyelvét.Egy kicsit még beszélgettünk,de utána elaludtunk.Reggel Peti még aludt, én pedig kiosontam reggelit készíteni, csináltam szív alakú virslit és pirítóst.Bevittem a szobába és felébresztettem Petit
-Peti,ébredj! Kész a reggeli!- Suttogtam a fülébe
-Hmm, még kaját is kapok? – mosolygott,én pedig az ágyba adtam neki.
-Már csak egy valami hiányzik hogy tökéletes legyen- mondta.Nekem lefagyott az arcomról a mosoly
-Az a cuki kis pirulós pofid itt mellettem- kacsintott.Valószinűleg elpirultam mert elkezdett nevetni,visszafeküdtem mellé amég ő reggelizett
-Annyira aranyos hogy még a kaját is szív alakúra készíted- mosolyodott el. Körülbelül én többet ettem belőle mint ő,mert mindig a számba nyomta hogy egyek én is
-Peti,ezt neked csináltam,nem nekem- nevettem el magam
-Tudom,de én azt szeretném ha együtt ennénk- mondta és megcsókolt.Reggeli után kezdtünk bele újra a holmim kipakolásába. Ez a hét körülbelül csak a pakolásról szólt. Öt napig nem csináltunk mást csak pakoltunk,de gyorsan elmúlt ez a hét,már holnap megyünk a kórházba ellenőrzésre,és hogy levegyék Petiről az egy hétig tartó gipszet.
